A maci, aki nem akart aludni

Az erdő szélén, egy kerek barlangban lakott Brumi, a kis barna maci. Brumi nagyon szeretett játszani. Szeretett hempergőzni a fűben, mézet nyalogatni és labdázni a tobozzal. Csak egyet nem szeretett: lefeküdni.

Amikor lement a nap, Maci mama kiszólt a barlangból: „Brumi, ideje aludni!”

„Még nem vagyok álmos!” felelte Brumi, és tovább gurította a tobozt.

Maci mama mosolygott. „Rendben. Akkor kérdezzük meg az erdőt, ki megy már aludni.”

Elindultak az ösvényen. Először a nyuszi odújához értek. A nyuszi éppen a fogát mosta a patakban, csiszi, csiszi, csiszi. „Mit csinálsz, nyuszi?” kérdezte Brumi. „Fogat mosok, mert mindjárt alszom” mondta a nyuszi, és nagyot ásított.

Brumi nem volt álmos. Mentek tovább. A mókus fészkéhez értek. A mókus éppen a puha mohapárnáját rázta fel, pufff, pufff, pufff. „Mit csinálsz, mókus?” kérdezte Brumi. „Megvetem az ágyamat, mert mindjárt alszom” mondta a mókus, és ő is nagyot ásított.

Brumi még mindig nem volt álmos. Na jó, egy kicsit talán. Mentek tovább. A kis őzike fekhelyéhez értek. Az őzike anyukája épp mesét mondott, halkan és lassan. „Mit csinálsz, őzike?” suttogta Brumi. „Mesét hallgatok, mert mindjárt alszom” suttogta vissza az őzike, és olyan nagyot ásított, hogy Brumi is ásított vele.

„Nem vagyok álmos” mondta Brumi, de közben megdörzsölte a szemét.

Hazaértek a barlangba. „Tudod, Brumi” mondta Maci mama, „az erdőben mindenki ugyanazt csinálja este. Fogat mos, megveti az ágyát, és meghallgat egy mesét.”

Brumi elgondolkodott. „Akkor én is mosok fogat?” „Te is” bólintott Maci mama. És Brumi megmosta a fogát, csiszi, csiszi, csiszi. „Akkor én is megvetem az ágyamat?” „Te is.” És Brumi felrázta a párnáját, pufff, pufff, pufff. „És akkor én is kapok mesét?” „Te is, kicsim.”

Brumi bebújt a puha takaró alá. Maci mama mellé ült, és halkan mesélni kezdett egy kis maciról, aki egész nap játszott a napsütésben. Kint feljött a hold. A nyuszi már aludt. A mókus már aludt. Az őzike is aludt.

„Mama” motyogta Brumi, „azt hiszem, most már egy kicsit álmos vagyok.”

„Tudom” suttogta Maci mama, és puszit nyomott a homlokára. „Jó éjt, Brumi.”

De Brumi ezt már nem hallotta. Összegömbölyödött a takaró alatt, a mancsát az orra alá dugta, és mélyen, nyugodtan elaludt. Holnap újra játszik majd, de most pihen, mint az egész erdő.

Jó éjszakát!